Számozás: TR 2

Elnevezés: Nyugtázások

A nyugtázás olyan valami, amit mondunk vagy teszünk, hogy tudassuk a másikkal: észrevettük, és megkaptuk, amit mondott vagy tett.

Cél: Megszerezni azt a készséget, hogy teljes mértékben és végérvényesen nyugtázzon egy kijelentést, megállapítást vagy megjegyzést, úgy, hogy az a személy, akitől származik, elégedett legyen azzal, hogy teljes mértékben fogadták és megértették azt, és ne érezze szükségesnek a dolog megismétlését vagy folytatását.

A nyugtázás kontrollálási tényező a kommunikációs ciklusban. Ez minden kommunikációs ciklusra igaz mindenféle helyzetben. A kontroll formulája: elindítás, megváltoztatás és megállítás. Ha ön képes elindítani, megváltoztatni, majd megállítani egy dolgot, akkor kontrollálja. A nyugtázás „megállítás”. Ha tehát az ember megfelelően nyugtázza mások kommunikációit, akkor képes kontrollálni a kommunikációt.

Ha azt mondaná valakinek, hogy „folytasd” vagy „beszélj csak”, akkor nem nyugtázná. A tökéletes nyugtázás csak ennyit kommunikál: hallottam a kommunikációdat. Azt jelzi, hogy ön fogadta a személy önnek szánt kommunikációját. Nem a szó vet véget a kommunikációs ciklusnak, hanem a szándék. Az életben valójában a személy számára nagyon gyógyító tudni, hogy nyugtázták.

Utasítások: Az edző mondatokat olvas fel az Alice Csodaországban című könyvből, kihagyva az „azt mondta” típusú részeket, és a tanuló teljesen nyugtázza őket. A tanuló azt mondja: „Jó”, „Rendben”, „Oké”, „Értem”, bármit, amennyiben az illik a személy kommunikációjához – éspedig úgy, hogy tényleg meggyőzze az ott ülő személyt, hogy a tanuló hallotta. Az edző minden mondatot megismétel, amelynél úgy érzi, hogy nem volt helyes a nyugtázás.

TR 2

Elhelyezkedés: A tanuló és az edző kényelmes távolságra egymással szemben ülnek.

Képzési hangsúly: A tanulónak olyan módon kell nyugtáznia, hogy az edző meg legyen győződve arról, hogy szükségtelen megismételnie önmagát, és hogy tökéletesen és végérvényesen fogadták és megértették azt, amit mondott.

A tanuló ezt úgy éri el, hogy szándékolja azt, hogy ennél a pontnál befejeződjön a kommunikációs ciklus, és be is fejezi ott. Bármit tesz is a tanuló ennek elérésére, az jogos, ha nem kedvetleníti el vagy zaklatja fel az edzőt. A tanuló az edző kommunikációjának megfelelő módon nyugtáz, és meggyőzi az edzőt, hogy megkapta.

Időnként kérdezzük meg a tanulótól, hogy mit mondtunk. Fogjuk vissza a túlzott vagy elégtelen nyugtázást. Kezdetben hagyjuk, hogy a tanuló bármit megtegyen, hogy átjuttassa a nyugtázást, majd egyengessük ki. Tanítsuk meg arra, hogy a nyugtázás lezárás, nem pedig egy új kommunikációs ciklus kezdete, és nem a személy bátorítása arra, hogy tovább beszéljen, és hogy a nyugtázásnak olyannak kell lennie, ami megfelel a személy kommunikációjának. A tanuló nem alakíthatja ki azt a szokást, hogy gépiesen kizárólag a „Jó”-t és a „Köszönöm”-öt használja nyugtázásként.

Ez a drill továbbá meg kellene hogy tanítsa neki azt is, hogy az ember kudarcot vallhat a nyugtázás átjuttatásában, vagy kudarcot vallhat abban, hogy nyugtázással megállítsa a személyt, illetve nyugtázással le is fejezheti a személyt, ha túlzásba viszi.

Szóhasználat: Az edző azt mondja, hogy „Start”, felolvas egy mondatot, és minden alkalommal „Flunk”-ot ad, amikor úgy érzi, hogy nem volt megfelelő a nyugtázás. Az edző minden alkalommal, amikor „Flunk”-ot ad, megismétli ugyanazt a mondatot. Az „Ennyi”-t lehet használni arra, hogy megbeszélés céljából véget vessünk a drillnek, vagy befejezzük a drillt. A „Start”-ot kell használni, ha az „Ennyi” után újrakezdünk.

A drillre csak akkor adunk passzt, ha a tanuló képes arra, hogy teljes mértékben és végérvényesen nyugtázzon egy kijelentést, megállapítást vagy megjegyzést, úgy, hogy az a személy, akitől származik, elégedett legyen azzal a ténnyel, hogy teljes mértékben fogadták és megértették azt, és ne érezze szükségesnek a dolog megismétlését vagy folytatását.