Az emberrel elhitethetik, hogy van valami zavaros azzal kapcsolatban, ahogy az ember a karrierjét navigálja a munka világában. És bizony van is zűrzavar azok számára, akik nincsenek felszerelve útmutatókkal és térképekkel.

Ha az ember áttekinti azt a számtalan tényezőt, ami összekuszálhatja az életét, és alááshatja a biztonságát, nagyon is megalapozottnak tűnik az a benyomása, hogy „zűrzavar” van. És joggal állíthatjuk, hogy minden nehézség alapjában véve valóban zűrzavar. Ha az ember elég veszéllyel és elég ismeretlennel találkozik, csak leszegi a fejét, és megpróbálja vakon átverekedni magát rajta. Úrrá lett rajta a zűrzavar.

Kellő mennyiségű megoldatlan probléma hatalmas zűrzavarrá áll össze. A dolgozó néha elég ellentmondó utasítást kap a munkahelyén ahhoz, hogy zűrzavarba kerüljön. Egy modern üzemet lehet olyan rosszul is vezetni, hogy az egész hatalmas zűrzavarnak tűnik, amelyre nincs lehetséges megoldás.

A szerencse a szokásos megoldás, amelyhez az ember zűrzavarban fordul. Ha az őt körülvevő erők túl nagynak tűnnek, az ember mindig „bízhat a szerencséjében”. Szerencse alatt azt értjük, hogy „sors, amelyet nem személyesen irányítunk”. Ha valaki elengedi egy autó kormányát, és azt reméli, hogy az autó a szerencse folytán az úton marad, akkor általában csalódni fog. Ez így van az életben is. Azok a dolgok, amelyeket a véletlenre hagyunk, kevésbé lesznek hajlamosak megoldódni.

Láttunk már olyat, hogy egy barátunk homokba dugta a fejét a díjbeszedőket illetően, és összeszorította a fogát, miközben abban reménykedett, hogy nyerni fog a lóversenyen, és ez megoldja az összes problémáját. Ismertünk olyan embereket, akik éveken át ilyen módon kezelték az életüket. Sőt, Dickens egyik nagyszerű alakjának ez volt a teljes filozófiája: „Várni, hogy történjen valami.” A szerencse azonban – bár elismerjük, hogy valóban jelentékeny elem – csupán a zavarba ejtő tényezők erőteljes sodrása közepette szükséges. Ha valakinek a szerencsére kell támaszkodnia, hogy átvészelje a nehézségeket, akkor ebből az következik, hogy többé már nincs az autója kormányánál. Ebből az is következik, hogy az illetőnek zűrzavarral van dolga.

Így aztán bölcs dolog lenne pontosan megérteni, mi is a zűrzavar, és hogyan lehetne megoldani azt.

A zűrzavar és a stabil adat

A zűrzavart úgy határozhatjuk meg, mint „olyan tényezők és körülmények bármiféle együttese, amelyekre, úgy tűnik, nincs semmilyen azonnali megoldás”.

Általánosabban:

A ZŰRZAVAR EBBEN AZ UNIVERZUMBAN NEM MÁS, MINT VÉLETLENSZERŰ MOZGÁS.

Ha önnek erős forgalomban kellene állnia, valószínűleg úgy érezné, hogy összezavarja mindaz a sebes mozgás, amely ön körül történik. Ha erős viharban kellene állnia, miközben falevelek és papírok szállnak el ön mellett, valószínűleg úgy érezné, hogy össze van zavarodva.

Lehetséges igazán megérteni egy zűrzavart? Létezik bármi olyan dolog, hogy a „zűrzavar anatómiája”? Igen, létezik.

Ha önhöz mint telefonkezelőhöz egyszerre tíz hívás futna be a kapcsolótáblára, lehet, hogy zavarodottnak érezné magát. De van-e valamilyen megoldás erre a helyzetre?

Ha önnek mint műhelyfőnöknek három vészhelyzetet és egy balesetet kellene kezelnie egyszerre, lehet, hogy úgy érezné, össze van zavarodva. De van-e valamilyen megoldás erre?

A zűrzavar csak addig zűrzavar, amíg minden részecske mozgásban van. A zűrzavar csak addig zűrzavar, amíg egyetlen tényezőt sem határoztunk meg vagy értettünk meg világosan.

A zűrzavar a butaság alapvető oka. A buta embernek minden zavaros, kivéve a nagyon egyszerű dolgokat. Így, attól függetlenül, hogy mennyire okos valaki, ha az illető ismerné a zűrzavar anatómiáját, még okosabb lenne.

Ha valaha is kellett valamilyen nagyra törő fiatalt tanítania, aki nem volt túl okos, akkor ezt könnyen meg fogja érteni. Ön megpróbálja elmagyarázni, hogyan működik ez és ez. Újra meg újra meg újra végigmegy ezen. És aztán szabadjára ereszti az illetőt, ő meg rögtön teljesen elfuserál mindent. Az illető „nem értette meg”, „nem fogta fel”. Könnyebben megértheti a személy értetlenségét azzal, ha – nagyon is helyesen – azt mondja, hogy az illető „össze volt zavarodva”.

Kilencvenkilenc százalékban minden oktatás azért vall kudarcot, amikor kudarcot vall, mert a tanuló össze volt zavarodva. És nemcsak a munka világában, de magában az életben is. A közelgő kudarc – így vagy úgy – a zűrzavar szülötte. Ahhoz, hogy az ember gépekről tanuljon, vagy élje az életet, képesnek kell lennie vagy szembenézni a zűrzavarral, vagy alkotóelemeire bontani.

A Szcientológiában van egy bizonyos tételünk a zűrzavarral kapcsolatban. Ezt úgy hívjuk, hogy:

A STABIL ADAT TÉTELE.

Ha ön rengeteg papírdarabot látna örvényleni egy szobában, akkor mindaddig zűrzavarosnak tűnnének, amíg ki nem választana egy papírdarabot, hogy az legyen az a papírdarab, amelyhez képest minden más mozgásban van. Más szóval, egy zűrzavaros mozgás megérthető azáltal, ha egy dolgot mozdulatlannak tekintünk.

A hömpölygő forgalom áradatában minden zűrzavar lenne, hacsak ön nem tekintené az egyik autót a többihez képest mozdulatlannak, hogy így a többit ahhoz az egyhez viszonyítva szemlélje.

Amikor a telefonkezelő egyszerre tíz hívást fogad, azzal oldja meg a zűrzavart, hogy – helyesen vagy helytelenül – kijelöli az egyik hívást első hívásnak, amire a figyelmét fordítani fogja. Abban a pillanatban, ahogy kiválaszt egy megválaszolandó hívást, az „egyszerre tíz hívás” zűrzavara rögtön kevésbé lesz zavaros.

A műhelyfőnöknek, aki három vészhelyzettel és egy balesettel találja szemben magát, csak ki kell választania figyelmének első célpontját ahhoz, hogy megkezdje a rendteremtés ciklusát, és újból rend legyen.

Amíg az ember nem választ ki egy adatot, egy tényezőt, egy dolgot a részecskék zűrzavarából, addig a zűrzavar folytatódik. Az az egy általa kiválasztott és használt dolog lesz a stabil adat a többi számára.

Részletesebben és pontosabban fogalmazva, minden tudásanyag egyetlen adatra épül.Ez annak a stabil adata. Ha ezt leértékelik, akkor a teljes tudáshalmaz szétesik. A stabil adatnak nem kell a helyes adatnak lennie. Ez egyszerűen az az adat, amely visszatartja a dolgokat attól, hogy zűrzavarban legyenek, és amelyhez a többit igazítjuk.

Zűrzavar akkor létezik, amikor minden részecske mozgásban van.

Kevésbé lesz zavaros, amikor egy dolgot kiválasztunk, és az stabil adattá válik a többihez képest.

Tehát, amikor egy nagyra törő fiatalt egy gép működtetésére tanítottunk, akkor ő azért volt képtelen felfogni az utasításokat – ha ez történt –, mert nem volt stabil adata. Először egyetlen tényt kell világossá tenni számára. Ha ezt felfogta, képes további tényeket is felfogni. Tehát az ember bármilyen zűrzavaros helyzetben addig ostoba vagy zavarodott, amíg egy tényt vagy egy dolgot teljesen meg nem ért.

A zűrzavarok – bármennyire nagynak és nehezen leküzdhetőnek tűnnek is – adatokból, tényezőkből vagy részecskékből állnak. Részeik vannak. Ragadja meg az egyik darabot, vagy gondosan állapítsa meg, hol van. Aztán nézze meg, hogyan működik ehhez viszonyítva a többi, és ezzel már stabilizálta is a zűrzavart. És ha a megragadott dologhoz viszonyítja a többi dolgot, hamarosan úrrá lesz a zűrzavar egészén.

Amikor egy fiút valamilyen gép működtetésére tanít, ne árassza el az adatok özönével, hogy aztán rámutasson a hibáira – ez zűrzavar a számára, ettől reagál ostobán. Találjon valamilyen belépési pontot a fiú zűrzavarába, egy adatot! Mondja azt neki: „Ez egy gép.” Lehet, hogy eddig az összes utasítást olyan valakihez vágták, aki számára nem is biztos, hogy léteznek a dolgok, és aki számára nincs rend a létező dolgokban. Ön azt mondja neki: „Ez egy gép.” Azután érje el, hogy biztos legyen benne. Érje el, hogy megérintse, hogy babráljon vele, hogy nyomkodja. Mondja neki: „Ez egy gép.” És lehet, hogy ön meglepődik, mennyi ideig eltarthat ez, de azon is meglepődik majd, hogy mennyire megnövekszik az illető bizonyossága. Mindazok közül a bonyolult dolgok közül, amelyeket meg kell tanulnia a gép működtetéséhez, először egyetlen adatot kell tudnia. Még az sem fontos, hogy melyik adatot tanulja meg először jól, de persze jobb, ha egy egyszerű alapadatot tanít meg neki. Meg tudja mutatni neki, hogy a gép mit csinál, el tudja magyarázni neki, hogy mi a végterméke a dolognak, el tudja mondani, hogy miért őt választották ennek a gépnek a működtetésére. De egy alapvető adatot világossá kell tennünk a számára, máskülönben el fog veszni a zűrzavarban.

A zűrzavar bizonytalanság. A zűrzavar butaság. A zűrzavar a biztonság hiánya. Amikor a bizonytalanságra, a butaságra és a biztonság hiányára gondol, gondoljon a zűrzavarra, és tökéletesen fogja érteni a dolgot.

Mi hát akkor a bizonyosság? A zűrzavar hiánya. Mi hát akkor az intelligencia? A zűrzavar kezelésének képessége. Mi hát akkor a biztonság? Képesség arra, hogy keresztülmenjünk a zűrzavaron, vagy áthidaljuk, vagy hogy rendet vigyünk bele. A bizonyosság, az intelligencia és a biztonság a zűrzavar hiányát, illetve kezelésének képességét jelentik.

Hogyan illik bele a szerencse a zűrzavarba? A szerencse az a remény, hogy valamilyen befolyásolatlan véletlen majd átsegíti az embert a nehézségeken. A szerencsére számítani nem más, mint lemondani a kontrollról. Ez apátia.

Kontroll és zűrzavar

Van „jó kontroll” és „rossz kontroll”. A különbség köztük a bizonyosság és a bizonytalanság. A jó kontroll biztos, határozott, kiszámítható. A rossz kontroll bizonytalan, változó és kiszámíthatatlan. A jó kontroll esetében az ember biztos lehet a dolgában. A rossz kontroll esetében soha nem lehet biztos a dolgában.

Az a csoportvezető, aki ma betartat egy szabályt, de holnap nem, aki George-ot engedelmességre kényszeríti, de Jamest nem, rossz kontrollt gyakorol. Az ilyen csoportvezető nyomában bizonytalanság és a biztonság hiánya jár, bármilyen személyes jellemvonásai legyenek is.

Mivel oly sok bizonytalan, ostoba kontroll létezhet, némelyikünk elkezdi azt hinni, hogy minden kontroll rossz. Ám ez nagyon távol áll az igazságtól. Ha az ember bármennyi rendet akar vinni zűrzavarokba, szüksége van a kontrollra. Az embernek, ha egyáltalán bármit is el akar végezni, legalább bizonyos mértékben képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja a dolgokat, a testét, a gondolatait.

A zűrzavart úgy is nevezhetjük, hogy „kontrollálatlan véletlenszerűség”. Csak azok tudják kezelni a zűrzavarokat, akik képesek valamilyen kontrollt gyakorolni e véletlenszerűség felett. Azok, akik nem tudnak kontrollt gyakorolni, tulajdonképpen előidézik a zűrzavarokat.

Így a jó és rossz kontroll közötti különbség nyilvánvalóbbá válik. A jó és rossz közötti különbség itt a kontroll mértékében rejlik. Az alapos, határozott kontroll mások számára kiszámítható. Ezért ez jó kontroll. A tétova, felületes kontroll kiszámíthatatlan. Ezért ez rossz kontroll. A szándéknak is van valami köze a kontrollhoz. A kontrollt építő vagy romboló célokra is fel lehet használni. Ám úgy fogjuk találni, hogy amikor valakinek a szándéka romboló célokra irányul, akkor rossz kontrollt használ.

Tehát, a zűrzavar teljes témaköréhez sok minden tartozik. Talán meglehetősen furcsának találja, hogy itt magát a zűrzavart használjuk célpontként. Ám azt fogja látni, hogy ez kitűnő közös nevező mindazokhoz a dolgokhoz, amiket rossznak tartunk az életben. És ha valaki képes a zűrzavarkezelés mesterévé válni, akkor a figyelmét szabadon fordíthatja építő tevékenységre. Ha a zűrzavaroktól össze van zavarodva, másra sem tud gondolni, mint romboló dolgokra – a legfőbb vágya az, hogy megsemmisítse a zűrzavart.

Tanuljuk hát meg először azt, hogy miként semmisítsünk meg zűrzavarokat. És úgy találjuk, hogy ez meglehetősen egyszerű dolog.

Amikor úgy tűnik, hogy minden részecske mozgásban van, akkor állítsunk meg egyet, figyeljük meg, hogyan mozog a többi ehhez képest, és ezután azt fogjuk találni, hogy kisebb a jelen lévő zűrzavar. Azzal, hogy egy dolgot stabil adatnak fogadtunk el, a többit is sorba tudjuk rendezni. Így meg lehet figyelni és meg lehet érteni egy vészhelyzetet, egy gépet, egy állást vagy magát az életet, és az ember szabad lehet.

Vessünk egy pillantást arra, hogy ez hogyan működik. Vannak olyan dolgok, amelyek befolyásolhatják egy állás megszerzését, megtartását és jobbá tételét. Az ember megoldhatja az egész problémát azzal, hogy – mint ahogyan azt az emberek a leggyakrabban teszik – a problémába bevezeti ezt az egyetlen adatot: „Képes vagyok állást szerezni, és meg is tudom tartani.” Ebbe mint egyetlen hitbe kapaszkodva az élet zűrzavarai és bizonytalanságai kevésbé lesznek rá hatással, kevésbé ejtik zavarba.

Ám tételezzük fel, hogy valaki ezt tette: Amikor fiatal volt, a probléma minden további vizsgálata nélkül összeszorította a fogát, becsukta a szemét, és azt mondta: „Képes vagyok állást szerezni, és meg is tudom tartani, bármi történjék is. Ezért többé nem fogok aggódni a megélhetés miatt.” Hát, ez rendben is volt.

Később minden figyelmeztetés nélkül elbocsátották. Tíz hétig munka nélkül volt. Ezután, még ha szerzett is új állást, már nem érezte magát annyira biztonságban, már nem érezte magát annyira magabiztosnak. És tegyük fel, hogy történt valamilyen baleset, és ismét munka nélkül maradt. Amikor megint munkanélküli lett, még többet veszített a magabiztosságából, még kevésbé érezte magát biztonságban. Miért?

Nézzük meg alaposan a Stabil Adat Tételének másik oldalát. Ha ezt tesszük, akkor felfedezzük, hogy a zűrzavarokat a stabil adatok hatástalan állapotban tartják, és azt is felfedezzük, hogy amikor megrendül a stabil adat, újra létrejön a zűrzavar.

Képzeljünk el egy megállított zűrzavart. Még mindig rendszertelen, de már megállt. Mi állította meg? Egy stabil adat elfogadása. Mondjuk, valakit erősen molesztált otthon az anyósa. Egy napon egy veszekedés után kivonult, és egy sugallat hatására azt mondta magának: „Minden anyós gonosz.”

Ez döntés volt. Ez – helyesen vagy helytelenül – zűrzavarban elfogadott stabil adat volt. Máris jobban érezte magát. Most már képes volt kezelni a problémát, vagy együtt tudott élni vele. Tudta ezt: „Minden anyós gonosz.” Nem volt igaz, de stabil adat volt.

Aztán egy napon, amikor az illető bajban volt, az anyós fogta magát, kiállt mellette, és kifizette nemcsak a lakbért, hanem a másik adósságot is. Emberünk hirtelen nagyon összezavarodott. Ennek a kedvességnek nem kellett volna zavart előidéző dolognak lennie. Hiszen az anyós megoldotta a problémát, nem? Akkor miért lett zaklatott e miatt? Azért, mert a stabil adat megrendült. A múltbeli probléma teljes zűrzavara újra működésbe lépett amiatt, hogy a stabil adat hamisnak bizonyult.

Ahhoz, hogy valakit zavarodottá tegyünk, nem kell mást tennünk, mint megtalálni az illető stabil adatait, és leértékelni őket. Csak ezt a néhány stabil adatot kell megrendíteni – kritizálással vagy bizonyítékkal – ahhoz, hogy a személy összes zűrzavara újra működésbe lépjen.

Amint az látható, a stabil adatoknak nem kell igaznak lenniük. Az ember egyszerűen csak elfogadja őket. Miután elfogadta őket, ezekhez viszonyítva szemléli a többi adatot. Tehát bármilyen stabil adat elfogadása hajlamos hatástalanítani egy adott zűrzavart. Azonban, ha ez a stabil adat meginog, ha leértékelik, vagy ha megcáfolják, akkor az egyén újra belekerül a zűrzavarba. Persze az embernek csak annyit kell tennie, hogy kiválaszt egy új stabil adatot, vagy visszahelyezi a régit. Ahhoz azonban, hogy ezt simán végrehajtsa, ismernie kellene a Szcientológiát.

Mondjuk, egy embernek nincsenek aggodalmai az ország gazdaságával kapcsolatban, mert van egy hősies politikai figura, aki minden tőle telhetőt megtesz. Ez az ember a stabil adat az illető minden olyan zűrzavarával szemben, ami az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos. Tehát „nem aggódik”. Ám egy napon a körülmények vagy a politikai ellenfelei megrendítik a politikust mint adatot. „Bebizonyítják”, hogy valójában tisztességtelen. Ezután az illető újból aggódni kezd az ország gazdaságával kapcsolatban.

Lehet, hogy ön elfogadott valamilyen filozófiát, mert a szónok olyan rokonszenves fickónak tűnt. Aztán valaki gondosan bebizonyítja önnek, hogy a szónok valójában egy tolvaj, sőt még rosszabb. Ön azért fogadta el a filozófiát, mert szüksége volt rá, hogy békén hagyják a gondolatai. A szónok leértékelése tehát azonnal azt okozná, hogy visszatér a zűrzavar, amellyel eredetileg szembenézett.

Tehát így állunk. Amikor fiatalok voltunk, ránéztünk a hétköznapi világ zűrzavarára, és az egészet távol tartottuk azzal, hogy eltökélten kijelentettük: „Képes vagyok megszerezni egy állást, és meg is tudom tartani.” Ez volt a stabil adat. Szereztünk is állást. De elbocsátottak. Így a hétköznapi világ zűrzavara nagyon zavarba ejtővé vált. Ha csupán az az egy stabil adatunk van, hogy „képes vagyok megszerezni egy állást, és meg is tudom tartani”, akkor biztos, hogy át fogunk élni néhány zűrzavaros időszakot a munkával töltött éveink során. Messzemenően jobb stabil adat lenne ez: „Megértéssel rendelkezem az élettel és a munkával kapcsolatban. Ezért képes vagyok megteremteni, megtartani és jobbá tenni őket.”

A zűrzavarnak nem kell a munka elkerülhetetlen és folyamatosan fennálló részének lennie. A Stabil Adat Tételének alkalmazásával lépésről lépésre rendet és megértést hozhatunk bármilyen szituációba.