Az emberek kevésbé veszélyes környezetet keresnek, vagy legalábbis egy módot arra, hogy ellenállóbbak legyenek abban a környezetben, amelyben élnek. 

A veszélyes környezet fogalma megérthető az egyén számára, akármilyen elnagyoltan fejezik is ki neki. Már önmagában az a gondolat is hatalmas bölcsesség, hogy a környezetet veszélyesnek és lehengerlőnek tartja, és hogy nem egészen tudja, hogy ez a veszély és lehengerlő hatás honnan ered. 

Visszahőköl egy nagyon fenyegető környezettől, amely bármelyik pillanatban lehengerelheti, képtelen előbbre jutni egy nagyobb tűrőképességig vagy erőig, amellyel ezt a fenyegető környezetet kezelni tudná – ebből áll az élete. 

Az egyén egészségének, épelméjűségének, aktivitásának és ambíciójának szintjét a környezet veszélyességéről alkotott elképzelése szabályozza.

Vannak valóban veszélyes területek a környezetben, de vannak olyan területek is, amelyeket veszélyesebbnek tüntetnek fel, mint amilyenek valójában.

Tehát ha egy személyt elvezetünk a környezete ilyen térségeibe, és rávesszük, hogy vizsgálja meg ezeket, akkor a saját szemével láthatja, hogy a környezet nem olyan veszélyes, mint amilyennek feltüntetik. És mivel megnövekedett a bizonyossága abban a képességében, hogy környezetének legalább azokat a területeit kezelje, egészségességének, jóllétének, józanságának és aktivitásának szintje is megemelkedik.

Számos egyszerű eljárásmód van, amely segíthet a személynek abban, hogy növelje a környezete kontrollálására való képességét. Mindezen technikák fő kérdése ez: „A környezet mely része nem fenyegető?” Ha valaki el tudja érni nála, hogy különbséget tegyen, és rájöjjön, hogy van a környezetnek néhány része, ami nem fenyegető, akkor az illető nagyot lép előre.

Mi az egyén elvárása ezen a szinten? Ez lehet olyan alacsony is, hogy csak ne legyen annyira megrémülve, amikor csengetnek. Ez nagyon kis javulásnak hangzik; mindazonáltal elég reális lenne neki. 

Esetleg csak azért akarja kezelni a dolgot, hogy amikor reggel felébred, ne legyen az a gyötrő érzése, hogy valami borzalmas fog történni, ha felkel az ágyból – és talán nem is várja, hogy ez az érzés teljesen eltűnjön, de reméli, hogy csökken. 

Ezek valódi előrelépések lennének a számára, és nagyon elégedett lenne velük. Az a furcsa, hogy azok az előnyök, amelyeket valójában tapasztalni fog, legtöbb esetben messze túlszárnyalják a várakozásokat. 

Íme az eljárásmódok, amelyeket ennek a megvalósítására felhasználhat:

1. Találj valamit, ami nem jelent fenyegetést! 

Ha egy személy túlságosan zaklatottá vagy zavarodottá válik, rávehetjük, hogy körülnézzen a környezetében, és találjon valamit, ami nem jelent fenyegetést a számára. Folytassa ezt addig, amíg a személy nagyon jókedvű vagy megkönnyebbült nem lesz, és felismerése nem lesz magával, a környezettel vagy általában az élettel kapcsolatban.

A személy alkalmazhatja ezt a technikát közvetlenül saját magára is. Például lehet, hogy valaki az irodájában tartózkodik, és nagyon nyugtalan valamivel kapcsolatban. Esetleg az íróasztalánál ül, halomba gyűlő papírokkal. Úgy tűnik, minden a feje tetején áll, és úgy érzi, hogy teljesen le van hengerelve. A személynek magának képesnek kellene lennie ránézni az asztalán levő papírokra (a fenyegetés forrására), és találni valamit azokkal kapcsolatban, ami nem jelent fenyegetést. Azzal, hogy tesz egy ilyen felfedezést, a fenyegetés kiegyenlítődik. 

2. Ne olvass újságot! 

Ez nagyon egyszerű. Mondja azt a személynek: „Ne olvass újságot két hétig, és nézd meg, hogy jobban érzed-e magad!” 

Ha két hétig nem olvas újságot, persze hogy jobban fogja érezni magát. 

Aztán mondja azt neki: „Most egy héten át olvass újságot, és a hét végén úgy fogod találni, hogy rosszabbul érzed magad. Aztán döntsd el, hogy oda kell-e figyelned az újságokra!” 

Ezt egyszerű kísérletképpen javasolhatjuk a személynek. Ez még csak nem is drága kísérlet – ami azt illeti, olcsóbb dolog nem vásárolni újságot, mint vásárolni. 

Ez egyszerű, de nagyon hatékony lépés, ami jelentős mértékben meg tudja változtatni az ember életszemléletét. 

3. Sétálj egyet! 

Annak, hogy ránézessük a személyt a környezetre, és felfedeztessük vele, hogy az nem olyan fenyegető, egy másik módja a „Sétálj egyet” nevű technika. Ha a személy rosszul érzi magát, küldje el, hogy sétáljon egyet, és séta közben nézzen rá különböző dolgokra.

Itt csak arra törekszünk, hogy megvizsgáltassuk az egyénnel a környezetet, és felismertessük vele, hogy egy árnyalattal nagyobb biztonság van benne. Csak azt akarjuk, hogy a személy nézzen szét, és fedezze fel, hogy olyan fenyegető-e a környezet, mint amilyennek tűnik. 

A „Sétálj egyet, és nézz rá dolgokra” a legenyhébb tanács, amit egyáltalán bárkinek is adhat, és csaknem bizonyos, hogy eredményre vezet, ha az illető megteszi. Nagyon hatékony. 

4. Találj valamit, ami nem ellenséges veled szemben! 

Vannak emberek, akik úgy érzik, mintha a környezetükben mindenki ellenséges lenne velük szemben. 

Az ilyen személy számára van egy másik technika, ami csökkenteni tudja a félelmeit. 

A helyzettől függően több különböző kérdés bármelyikét feltehetjük neki. Ilyen kérdések például: 

„Találj valamit, amit az emberek mondanak vagy tesznek errefelé, ami nem ellenséges veled szemben!” 

„Van-e a cégnél egyetlenegy olyan személy, aki nem aktívan ellenséges veled szemben?” 

„Mondtak-e valami olyat a mai napon, ami nem volt egyenesen és közvetlenül ellenséges veled szemben?” 

Tegyen fel a személynek egyet a fenti kérdések közül (vagy egy hasonló olyan kérdést, aminek a megfogalmazása jobban megfelel a személy helyzetének). Például kérdezze meg tőle: „Van-e a cégnél egyetlenegy olyan személy, aki nem aktívan ellenséges veled szemben?”

Ezt addig folytassa, amíg a személy jobban nem érzi magát, jobb kedvű nem lesz, és nem lesz felismerése magával, a környezetével vagy általában az élettel kapcsolatban. 

5. A veszteség kezelése 

Egy összetört szerelem azt eredményezheti, hogy a személy olyan lelkiállapotba kerül, amelyben a környezetében minden a veszteségre emlékeztet.

Azonban segíthetünk neki kigyógyulni belőle. Ha valaki képes találni a környezetben valamit, ami nem az elveszett szerelmet idézi...

...akkor a személy figyelme felszabadulhat, ami lehetővé teszi, hogy jobban érezze magát.

Egy fiatalember, aki épp most veszítette el a barátnőjét, vagy egy nő, aki elvesztette a párját, mindent átható rettenetes bánatot és veszteséget érez. Valójában a környezetben minden az elvesztett szerelméről fog mesélni neki. Egy ideig lehetetlen lesz úgy körülnéznie, hogy valami ne erre a személyre emlékeztesse. 

Amikor valaki egy ideje nagyon erősen összpontosít egy egyénre, néha szinte hősiesen nehéz dolog nem mindent ezzel a személlyel társítani. A trükk az, hogy találunk valamit, ami nem emlékezteti az elvesztett személyre. Lehet, hogy sokáig kell keresnünk ahhoz, hogy találjunk valamit. 

Így lehet kigyógyulni egy szerelemből. A helyzet valójában egyszerű: az egyén mindent a saját nyugtalanságával azonosított a környezetben. Azáltal, hogy az illető figyelmét olyan dolgokra irányítjuk a környezetben, amelyek nem kapcsolódnak annyira ehhez, és olyan dolgokat találtatunk vele, amelyek aktívan nem idéznek fel benne emlékeket, különbségtételt érünk el ott, ahol azelőtt azonosítás volt. És ahol különbségtétel van, ott vissza tud térni az intelligencia és az ítélőképesség. 

Tegye a következőket: 

Mondja meg a személynek, hogy segíteni fog neki. Mondja ezt neki: „Találj valamit, ami nem emlékeztet ____________-re (az elvesztett személy neve)!” 

Ismételje meg az utasítást, rávéve a személyt arra, hogy találjon valami mást is, ami nem emlékezteti arra az illetőre, mindaddig, amíg felismerése nem lesz, és jobban nem érzi magát a helyzettel kapcsolatban. 

Ez az egyszerű eljárásmód segíthet a személynek abban, hogy kigyógyuljon az elveszített szerelemből, és elkezdjen újra élni. 

6. Eltervezni az életet 

Azáltal, hogy a személlyel elterveztetünk egy olyan életet, amelyet nyugodtan, fenyegetettség nélkül tudna élni, az az élet, amelyet jelenleg él, kevésbé fenyegetővé válik. 

Vegyük például azt a szerencsétlen flótást, akinek az élete kész taposómalom: meg kell tartania az állását – bár az nem fizet eleget, és előrejutásra sincs esélye –, mivel ha elveszíti, úgy érzi, nem lesz képes másik állást szerezni, vagy nem lesz képes a túlélésre. Ez az ember egy maga által teremtett pácban van, és ezt a környezetet nagyon ellenségesnek találja. 

Terveztessen el vele egy olyan életet, amely nem lenne olyan fenyegető, mindegy, hogy mennyire képzeletbeli vagy látszólag elérhetetlen is a terve, és az illető képes lesz folytatni a munkát az állásában, sokkal boldogabban és úgy, hogy sokkal nyugodtabbnak érzi magát.

7. Felhagyni olyan dolgokkal, amelyek felzaklatnak

Van egy másik lépés, amely abból áll, hogy egyszerűen megkérjük a személyt, hogy ne csinálja tovább azokat a dolgokat, amelyek felzaklatják, illetve ne érintkezzen olyan emberekkel, akik felzaklatják.

Azt mondhatjuk neki: „Hagyj fel néhány dologgal az életedben, amelyek felzaklatnak!”

„Ki zaklat fel? Hát akkor ne beszéljen vele egy ideig!” 

„Milyen tevékenységek után érzed magad rosszabbul? Hát akkor azokat egyszerűen ne csináld egy ideig!”

„A környezetben milyen dolgok nem igazán fenyegetőek a számodra? Rendben van, van néhány ilyen? Jó. Legyél érintkezésben ezekkel! Fordíts rájuk több figyelmet!”

Ez sokkal inkább a javára válik az illetőnek, mint képzelnénk.