A gyerek joga a hozzájáruláshoz

Önnek nincs joga megfosztani gyermekét a hozzájárulás jogától.

Egy emberi lény csak addig érzi magát jó képességűnek és hozzáértőnek, amíg megengedik neki, hogy legalább akkora vagy nagyobb mértékű hozzájárulást adjon, mint amennyi hozzájárulást ő kap.

Adhat valaki túl nagy hozzájárulást, és mégis biztonságban fogja érezni magát egy környezetben. Abban a pillanatban kezdi magát bizonytalanul érezni, amikor túlságosan kevés a hozzájárulása, azaz kevesebbet ad, mint amennyit kap. Ha nem hiszi, idézzen fel egy alkalmat, amikor mindenki vitt valamit egy partira, csak ön nem. Hogyan érezte magát akkor?

Egy emberi lény lázadni fog és bizalmatlan lesz minden olyan forrással szemben, amely több hozzájárulást ad neki, mint amennyivel ő járul hozzá ahhoz. 

A szülők természetes módon több hozzájárulást adnak a gyereküknek, mint amennyit a gyermek ad nekik viszonzásként. Abban a pillanatban, ahogy a gyerek ezt felfedezi, boldogtalanná válik. Megpróbálja növelni a hozzájárulásának mértékét. Ha ez nem sikerül, dühös lesz a hozzájárulás forrására. Elkezdi utálni a szüleit. A szülők még több hozzájárulással próbálják meg legyőzni ezt a lázadást. A gyerek erre még inkább fellázad. Ez egy súlyos zsugorodó spirál, mert a vége a dolognak az, hogy a gyerek apátiába süllyed.  

Meg kell engednie a gyereknek, hogy hozzájárulást adjon önnek. Nem utasíthatja hozzájárulásra. Nem teheti meg azt, hogy utasítja arra, hogy nyírja le a füvet, és utána azt gondolja, hogy ez hozzájárulás. A gyereknek magának kell kitalálnia, hogy mi legyen az ő saját hozzájárulása, és magának is kell aztán azt megtennie. Ha nem ő választja azt, akkor az nem az ő hozzájárulása, hanem csak még több kontroll. 

A csecsemő úgy járul hozzá, hogy megpróbálja önt mosolyra deríteni. A csecsemő produkálja magát. Amikor kicsit nagyobb lesz, táncolni fog önnek, gallyakat hoz, és megpróbálja az ön munkamozdulatait utánozni, hogy segítsen. Ha ezeket a mosolyokat, táncokat, gallyakat és a munka mozdulatait nem olyan szellemben fogadja, mint amilyenben adták, akkor már el is kezdte megakadályozni a gyerek hozzájárulását. Ekkor a gyerek elkezd aggodalmaskodni. Meggondolatlan és furcsa dolgokat tesz az ön holmijaival, arra tett erőfeszítésében, hogy „jobbá” tegye azokat az ön számára. Ön pedig leszidja őt. Ezzel a gyereknek be is fellegzett.

Valami más is belép itt. És ezek az adatok. Honnan tudhatná egy gyerek azt, hogy miképp járulhat hozzá önhöz, a családjához vagy az otthonához, ha fogalma sincs ezek működési elveiről?

A család egy csoport, a csoport túlélésének és fejlesztésének közös céljával. A gyerek, akinek nem engedik meg, hogy ezekhez a célokhoz hozzájáruljon, vagy aki nem érti meg a családi élet céljait és működési elveit, kitaszítottá válik a családból. Megmutatják neki, hogy ő nem része a családnak, hiszen nem adhat hozzájárulást. Így aztán családellenessé válik – ez az első lépés az antiszociálissá váláshoz vezető úton. Kiönti a tejet, bosszantja az ön vendégeit, és az ablaka alatt fog üvölteni „játék” közben. Még meg is betegszik, csakis azért, hogy önnek dolgoznia kelljen. Tudatosítják benne, hogy ő egy senki, megmutatva neki, hogy nem elég erős a hozzájáruláshoz. 

Egy nagyon kicsi gyereknél nem tehet többet, mint hogy elfogadja annak a mosolyait, táncait és a gallyakat, amiket hoz. De amint egy gyerek képes megérteni azt, meg kell ismertetni vele a család működésének egészét. 

Honnan jön az ő zsebpénze? Honnan van az étel? A ruhák? Egy tiszta ház? Egy autó?

Apa dolgozik. Időt, intelligenciát és erőt fektet be, és ezért pénzt kap. Az üzletben a pénzért cserébe élelmiszert lehet kapni. Az autóra vigyáz az ember, mert pénzből nincs elég. Ha a házban nyugalom van, és Apáról gondoskodnak, az azt jelenti, hogy Apa jobban dolgozik, ez pedig élelmiszert, ruhákat és autókat jelent.

A tanulásra azért van szükség, mert az ember többet keres, miután tanult. 

A játékra azért van szükség, hogy értelme legyen a kemény munkának. 

Adja meg neki a teljes képet. Ha a gyerek már lázadásban volt, lehet, hogy továbbra is lázadni fog. De végül rendbe fog jönni.  

A gyereknek legelőször is biztonságra van szüksége. Ennek a biztonságnak része a megértés. Ennek része egy megváltoztathatatlan viselkedési kódex. Ami ma sérti a szabályt, azt holnap sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Igazából meg is büntethet egy gyereket az ön saját jogainak védelmében, egészen addig, amíg ő még mindig birtokolja azt, ami az övé, hozzájárulást adhat önnek, és dolgozhat önért. 

A felnőtteknek is vannak jogaik. A gyereknek ezt tudnia kell. A gyereknek az a célja, hogy felnőjön. Ha egy felnőttnek nincs több joga, akkor minek felnőni? Különben ki az ördög akarna felnőtt lenni napjainkban? 

A gyereknek van egyfajta kötelessége önnel szemben. Képesnek kell lennie rá, hogy törődjön önnel, és nemcsak képzeletben, hanem ténylegesen is. Önnek viszont türelmesnek kell lennie, hogy megengedje neki, hogy ügyetlenül törődjön önnel, amíg tisztán tapasztalati úton – és nem az ön utasításai alapján – meg nem tanulja, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Vigyázni a gyerekre? Ostobaság. Valószínűleg jobban érti a váratlan helyzeteket, mint ön, a viharvert felnőtt. Csak abban az esetben lesz hajlamos a balesetekre, ha valamilyen aberráció következtében szinte pszichotikussá válik. 

Ön jól van, és élvezi az életet, mert önt nem birtokolja senki. Ön sem tudná élvezni az életet, ha valaki mindig terelgetné vagy birtokolná önt. Fellázadna. És abban az esetben, ha valaki elfojtaná az ön lázadását, önből felforgató elem válna. Pont azzá teszi ön is a gyerekét, ha birtokolja, irányítja és kontrollálja őt. 

Kedves szülő, ő potenciálisan józanabb, mint ön, és a világ sokkal ragyogóbb a számára. Élesebb az értékítélete és a realitásérzéke. Ne tompítsa el ezeket, és gyereke nagyszerű, derék és sikeres emberi lény lesz. Birtokolja, kontrollálja, irányítsa és utasítsa vissza őt, és azt fogja kapni, amit megérdemel – felforgató lázadást.