A teljes Tónusskála – ahogy az ennek az oldalnak az alján látható – jóval az apátia alatt kezdődik. Más szóval, a személynek egyáltalán nincsenek érzelmei egy témával kapcsolatban. Erre volt példa az amerikaiak hozzáállása az atombomba kérdéséhez. Valami – ami miatt nagyon is aggódniuk kellett volna – annyira meghaladta a kontrollálási képességüket, és annyira valószínű volt, hogy véget vet a létezésüknek, hogy apátia alatt voltak a kérdést illetően. Tulajdonképpen még csak nem is érezték, hogy ez különösebben probléma volna. Az apátiás érzés előrelépés lenne ahhoz képest, amikor valaki egyáltalán semmilyen érzelmet sem érez egy olyan téma iránt, amelynek nagyon is közelről kellene őt érintenie. Más szóval, az emberek sok témával és problémával kapcsolatban valójában jóval az apátia alatt vannak.

A Tónusskála innen indul – teljesen halott, abszolút semmi, mélyen a halál alatt. Ahogy felfelé haladunk az egyre javuló tónusokra, a következő szintekkel találkozunk:

   A TEST HALÁLA
   APÁTIA
   BÁNAT
   FÉLELEM
   DÜH
   ANTAGONIZMUS
   UNALOM
   LELKESEDÉS
   DERŰS NYUGALOM, ebben a sorrendben.

E tónusok között számos kisebb állomás is van, ám aki valamit is tud az emberi lényekről, annak mindenképpen ismernie kell ezeket a bizonyos emóciókat.

Az apátiában lévő személy bánatot érez, amikor emelkedik a tónusa.

A bánatos személy félelmet érez, amikor emelkedik a tónusa.

A félelemben lévő személy dühöt érez, amikor emelkedik a tónusa.

A dühös személy antagonizmust érez, amikor emelkedik a tónusa.

Az antagonisztikus személy unalmat érez, amikor emelkedik a tónusa.

Amikor az unalomban lévő személy emeli a tónusát, akkor lelkes.

Amikor a lelkes személy emeli a tónusát, derűs nyugalmat érez.

Az apátia alatti szint valójában olyan alacsony, hogy semmi-affinitás, semmi-emóció, semmi-probléma, semmi-következmény lelkiállapotot jelent olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek valójában borzasztóan fontosak.

A TELJES TÓNUSSKÁLA