Mindenféle tervet fel lehet vázolni, hogy elérjük azt a kívánatos valamit, amire törekszünk. Ezek azonban csak tervek. Amíg meg nem állapítják, hogy mikor, hogyan és ki által lesznek elvégezve, és be nem ütemezik, jóvá nem hagyják, vagy megegyezésre nem jutnak velük kapcsolatban, addig nem fogják a terveket teljesíteni. 

Ez az, amiért a tervezés néha rossz hírbe keveredik. 

Eltervezheti, hogy keresni fog egymillió dollárt, de ha a hogyan és a ki nincs program formájában különféle típusú célkitűzésekként rögzítve, akkor ez egyszerűen nem fog megtörténni. Felvázolnak egy ragyogó tervet, hogyan alakítsák át a bostoni kikötőt tartályhajó-kikötővé. Lehet, hogy már megvan tervrajzok formájában, amelyeken minden tökéletesen el van helyezve. Akár még makettek is lehetnek róla. Eltelik tíz év, és még csak el sem kezdték, nemhogy befejezték volna. Láttunk már ilyen terveket. A világkiállítások tele vannak velük. 

Lehet valakinek egy olyan terve is, amelyben program formában ki vannak tűzve a célkitűzések (ki, mikor, hogyan), de ha a célkitűzések gyatrák vagy irreálisak, akkor a terv soha nem lesz befejezve. 

Olyan terve is lehet valakinek, amely előtt nem volt FELTÉTELES CÉLKITŰZÉS, és ezért senki sem akarta igazán, és valójában semmilyen célt nem szolgált. Valószínűtlen, hogy valaha is befejeznék. Volt egy ilyen dolog Korfun (sziget Görögország partjainál). Ez egy félig elkészült görög színház volt, amelyet egyszerűen úgy hagytak. Senki sem kérdezte meg az ott élőket, hogy akarják-e, vagy hogy szükség van-e rá. Így, habár nagyon jól meg volt tervezve, és részben még a célkitűzések is ki voltak hozzá tűzve, és félig el is készült, íme ez lett belőle: egy félig befejezett dolog. És meg is maradt annak. 

Egy terv, ami alatt valamely terület, projekt vagy dolog tervrajzát vagy méretarányos makettjét értjük, természetesen létfontosságú szükséglet bármely építkezésnél, és az építkezés kudarcot vall nélküle. Akár jóvá is lehet hagyatni mint tervet.

Ám ha ez nem egy feltételes célkitűzés (felmérés arról, hogy mi szükséges vagy kivitelezhető) által megtudott adatok eredménye, úgy hasznavehetetlen lesz, vagy nem fog beleilleni a helyzetbe. Ha pedig nincs rá pénzügyi keret, és senkinek nem adnak utasítást, hogy végezze el, és az elvégzésére nincs egy ütemterv, akkor – ezen okok bármelyikénél fogva is – soha nem lesz kész. 

Amikor kidolgozunk egy tervet, és megtervezünk egy programot, amelyet engedélyeztetnünk kell, akkor ahhoz, hogy ez megtörténjen, úgy kell azt bemutatnunk, mint: 

a) egy feltételes célkitűzés (annak a felmérése, hogy mi kívánatos és szükséges) eredményét, 

b) magának a dolognak a részleteit, vagyis egy képet róla, illetve hogy mit ölel fel, plusz az elvégzésének könnyűségét vagy nehézségét, és hogy milyen személyekkel vagy felszereléssel valósítandó meg, 

c) a besorolását, úgymint létfontosságú vagy egyszerűen csak hasznos, 

d) az elsődleges célkitűzéseit, amelyek megmutatják, hogy milyen szervezés szükséges az elvégzéséhez, 

e) a működési célkitűzéseit, amelyek az ütemtervét mutatják (még akkor is, ha nem időpontokra, hanem napok vagy hetek szerint ütemezik be), és a más tevékenységekhez való illeszkedését, 

f) a költségeit, és azt, hogy megtérül-e vagy sem, illetve hogy megengedhetik-e maguknak, vagy hogy mennyi pénzt fog hozni. 

A programnak tartalmaznia kellene a célkitűzéseket. 

Egy terv magának a dolognak a felvázolása lenne. 

Ily módon látjuk, hogy bizonyos dolgok miért nem sikerülnek egyáltalán, és gyakorta – még ha meg is tervezik – miért nem teljesítik őket. A tervet nem a célkitűzéseinek keretei között terjesztik elő, és így irreális, vagy nem készül el.

Néha egy feltételes célkitűzés elmulaszt rákérdezni, hogy milyen akadályokkal vagy szembenállással találkozhatnak, vagy milyen tudás áll rendelkezésre, és ezért előfordulhat, hogy ily módon kisiklik a dolog.  

Azonban ha ezeket a pontokat megértjük, akkor látjuk, hogy a tárgy mit ölel fel, és nagyon megokosodhatunk, s elérhetünk mindezidáig elérhetetlen dolgokat, vagy olyanokat, amelyekre korábban nem is gondoltunk.